Az utóbbi 30-40 évre az utólagos vízszigetelés lendületes fejlődése volt jellemző. A különböző lemezek elhelyezése a falban egyre népszerűbb lett. Ez a lendületes fejlődés feltűnt a vegyiparnak is és elkezdtek kiváló minőségű vízszigetelő, impregnáló anyagokat gyártani. Az utólagos vízszigetelés népszerű lett, de a különböző vízszigetelő anyagok alkalmazása az ismeretek hiánya miatt nem mindig hozta meg a várt eredményeket. Jellemző volt az a nézet, hogy ha valami nyugatról érkezik az biztos hogy jó. Aki nem járatos az utólagos vízszigetelés területén, annak nagy gondot okoz a különböző utólagos vízszigetelési módszerek, anyagok közötti különbségtétel. Többen azt hiszik, hogy a több utólagos vízszigetelési módszer kizárólag azért van kitalálva, hogy a vevő, megbízó szabadon tudjon választani aszerint, hogy melyik jobb, olcsóbb, vagy megbízhatóbb, vagy szimpatikusabb eljárás. Sajnos nem így van, noha sok szigetelő ezt próbálja elhitetni a gyanútlan tulajdonossal.
Nézzük, akkor, hol vannak a buktatók?
Az egyszerűség kedvéért az ebben az írásban, vagy a blogon megjelenő írásokban előforduló szigetelés kifejezés minden esetben vízszigetelést, leginkább utólagos vízszigetelést jelent. Amennyiben nem, azt időben jelzem. A falak építőanyaga sokféle. Van téglafal. Van kőfal (terméskő, vágott kő), betonfal (beton falazóblokk, monolit beton) gázbeton fal, földfal, (vályog és tömés). A főbb szigetelési technológiák az injektálás, lemez besajtolása, fürészeléses technológia és az un. aláfalazás.
Ebben a két felsorolásban már jelentkezik a különbség az alkalmazhatóságban.
Aki nem járatos a technológiákban annak is természetes lehet, hogy a terméskő falba nem lehet lemezt besajtolni és a terméskő falakban nem működik az aláfalazás sem. Tehát már rögtön az írás elején egyértelmű, hogy a technológiák sokfélesége a falak sokfélesége miatt jött létre.
Hogy pontosan ismerjük melyik eljárást milyen falra alkalmazni ebben az írásban, magyarázom el Önöknek és remélem rávilágítok az utólagos vízszigetelési eljárások rejtelmeire. Először az vegyi injektálást nézzük át. Azért ezt, mert ez az eljárás a piacvezető. A legtöbb háznál ezt az eljárást alkalmazzák. Tehát vegyi injektálás.
Több fajtája létezik, de először nézzük meg a történelmét!
A vegyi injektálás alapeleme a szilán. 1857-ben fedezte fel két német kémikus. Heinrich Buff és Friedrich Wöhler. Az anyag amit létrehoztak, egy színtelen, szagtalan, rendkívül reaktív és gyúlékony gáz. Ezért nem is foglalkoztak vele, mert nem ezt keresték. Csaknem 100 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy igény legyen rá az iparban. Manapság nélkülözhetetlen a napelemgyártásban, a félvezető gyártásban, szilikonok gyártásában és a vízszigetelésben. Elterjedéséhez nagyban hozzájárult az olcsó elérhetősége és környezetbarát tulajdonsága. Magyarországon a hetvenes években kezdték használni utólagos vízszigetelésre. Az akkori technológia a furatba öntéses eljárás volt. Tölcsérrel, csövek segítségével, egy kancsóval töltötték meg a ferdén fúrt furatokat szilán tartalmú szerrel addig, amíg a fal telítődött. Mikor a szint már nem csökkent, az öntögetést abbahagyták. A szigetelés elkészült. Könnyen érthető, hogy ezzel a szigetelési móddal csupán olyan falakat lehetett szigetelni, ahonnan nem folyt ki az injektáló anyag. Hátránya volt, hogy a falat aszerint szigetelte, hogy a fal mennyire szívta be a szigetelőanyagot. Ahová valamilyen okból nem tudott elszivárogni, ott továbbra is nedvesedett a fal. Értelemszerűen, ha a falban folytonossági hiány volt, az injektáló anyag kifolyt belőle.
Ennek ellenére, mivel a piacon újdonság volt kiterjedten alkalmazták régi házak utólagos vízszigetelésénél.
Mivel a hátrányai nyilvánvalóak voltak, a 90-es években elkezdték használni az injektálás speciális változatát a magasnyomású vegyi injektálást. A magas nyomás lehetővé teszi, hogy a nagy nyomással bejuttatott szigetelőanyag mélyebbre hatoljon és jobban eloszoljon a falazat szerkezetében. Előnyei közé tartozott még, hogy jóval gyorsabban készült el a szigetelés, mint a furatba öntéses eljárásnál.
Természetesen azt a hátrányt, hogy üreges fal típusokból kifolyik a szigetelőanyag, a magas nyomás értelemszerűen nem tudta kiküszöbölni, sőt a kifolyás erőteljesebb lett. Emiatt csak úgy lehetett nagy nyomáson szigetelni, hogy a vakolat leverése után cement alapú vízszigeteléssel a fal oldalát az injektált területen zárták
A magasnyomású vízszigetelés hátrányai egyértelműek a 70-es évektől fejlődő vázkerámia építőanyagok alkalmazása esetén, továbbá a terméskőből épült házak esetén. A terméskőből épült házak jellemzője, hogy a falak belső és külső oldalának falazásakor foglalkoztak a fal felületének megjelenésével, de a két széle közé csak törmeléket és habarcsot raktak, ami óhatatlanul üregek képződéséhez vezetett. Ezeket a típusú falakat nem lehet, vagy csak nem költséghatékony módon lehet injektálni. A vegyi injektálás technológiája zsákutcába került. Az alkalmazhatósága erősen korlátozott lett. Csak a homogén téglafalakra és föld falakra lehetett alkalmazni. Terméskő fal és vázkerámia falak esetén a többi technológia sem tudott megfelelő technológiát felmutatni. A fejlődés iránya szükségszerűen egyértelmű volt.
Megjelent az alacsony nyomáson injektálható szigetelőkrém. Az ötlet zseniális és a megvalósítás is zseniálisan egyszerű. A szigetelőkrém a szilán oldat, amelybe ipari sűrítő anyagokkal érik el a megfelelő állagot. A szigetelőkrém minimális mennyiségű vizet tartalmaz, emiatt szüksége van a falban lévő vízre is. A könnyebb felszívódás érdekében tartalmaz felületaktív anyagokat is.
Mivel az elszívódás a kapilláris hatás révén jön létre, ezért nem alkalmazható a magas nyomású vegyi injektálás során alkalmazott 25-30 cm-es furattávolság, hanem azt csökkenteni kellett 8-12 cm re. Ilyen furattávolság esetén érhető el a vízszintesen összefüggő injektált szigetelés. A különböző típusú falak esetén az injektálandó anyagmennyiséget a furattávolságokkal tudjuk szabályozni. A gyárak meghatározzák a szükséges anyagmennyiségeket. Ezt az anyagmennyiséget kell megfelelő furatszámra kiosztani.
A szigetelőkrém a legköltséghatékonyabb szigetelési technológia. A felszerszámozás olcsó, nem igényel több tízmilliós beruházást.
Végül nézzük az utólagos vízszigetelés szigetelő krémmel előnyeit!
- Bizonyított hatékonyság
A szigetelőkrém alapanyaga a szilán már több évtizedes hagyománnyal rendelkezik. A vízszigetelésben és az utólagos vízszigetelésben, vízlepergetésben vitathatatlan a megfelelősége. A szigetelőkrém nem csupán a látható nedvesség problémát oldja meg, hanem a falban lévő nedvesség okát is s kapilláris jelenséget is megszünteti. Ezáltal hosszú távú megoldást kínál. A szigetelőkrém nem csak ideiglenes megoldás, hanem hosszú távú védelmet nyújt a felszivárgó víz ellen. A nedvesség hosszú távon komoly károkat okozhat az épület szerkezetében: pl. penészedés, salétrom kivirágzást, fagyás. A szigetelőkrém használatával ez a probléma megelőzhető.
- Egyszerű használat
A szigetelőanyagot egyszerű bejuttatni a falba, nem igényel különösebb szakértelmet,* illetve speciális eszközöket. Akár saját kezűleg is megoldható, így megtakarítható a szakemberekre fordított pénz. A termék felszívódása az injektálás után folyamatos. Nem kell várni kiszáradásra, hiszen a rögtön elkezdhető vakolatcsere során bejutott technológiai víz segít az injektálószer felszívódásában. Különböző felületeken alkalmazható, tégla, vázkerámia, beton, kő, döngölt föld, vályogtégla, gázszilikát, gázbeton stb.
- Hosszú élettartam
A szigetelőkrém tartós védelmet biztosít a felszivárgó víz ellen. A szigetelő krémmel kezelt falak hosszú évekig szárazak maradnak, így nem kell újabb és újabb megoldásokkal kísérletezni. A szigetelőkrém környezetbarát anyagokból készülnek, így nem károsítják a környezetét és az Ön egészségét.
- Költséghatékonyság
Bár a szigetelőkrém drágának tűnhet, hosszú távon megtérülő befektetés, hiszen megakadályozza a további károkat és költséges javításokat. A megfelelően szigetelt épület értéke magasabb, mint a nedves, salétromos, penészes épület értéke. Az értékesítése is lényegesen könnyebb, mint hasonló rossz állapotú épületé.
Száraz házak véglegesen!
